Kötésmód: puhatáblás ragasztott
Nincs nagyobb kihívás, mint tárgyilagos krónikát írni jelentős eseményekről, amelyeket az ember személyesen is átélt. Eleve nem könnyű elfogulatlannak maradni az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatban – elvégre afféle modern Dávid és Góliát-történetről van szó, azzal az eltéréssel, hogy itt Góliát diadalmaskodott -, úgy pedig különösen nehéz, hogy jómagam is részt vettem benne, jelen voltam a legnagyobb pillanataiban. Annyit biztosan én is elmondhatok, mint Sieyés abbé , aki a kérdésre, hogy mit csinált a francia forradalomban, így válaszolt: „je l’ai survécu” (túléltem). Ennél azonban többről van szó: tanúja voltam szinte emberfeletti bátorságnak, gyalázatos politikai árulásnak és a polgári lakosság elleni féktelen katonai fellépésnek, amelyben a 20. század annyira bővelkedett, és amely szemlátomást a 21. század első éveiben sem ért még véget.
Nem kétséges, hogy 1956 októberében „forradalom” zajlott le, de a forradalom hamarosan átalakult valami mássá: háborúvá. .
… Sokáig haboztam, a saját nézőpontomból írjam-e meg a forradalom történetét, de úgy éreztem, hogy az események javára válik, ha szemtanú idézi fel őket. Igyekeztem megőrizni az egyensúlyt történetírás és visszaemlékezés között; ügyeltem arra, nehogy „személyes beszámolót” írjak, hiszen magától értetődően nem voltam jelen a forradalom minden mozzanatánál, és alapvetően csak megfigyelőként vettem részt Budapesten az 1956-os utcai eseményekben. Mások nálam sokkal nagyobb kockázatot vállaltak, komolyabb árat fizetettek. Ezt a könyvet az ő emléküknek ajánlom.
Mindvégig igyekeztem a lehető legpontosabban, szenzációhajhászás nélkül feljegyezni a történéseket és mozgatórugóikat. Budapesti tartózkodásom idején az én magánéletemben is sok minden történt, ám erről nem kívánok itt beszámolni – ez a könyv a magyar forradalomról, nem pedig rólam szól.
„Fényképezőgép vagyok – írta Christopher Isherwood a náci hatalomátvétel előtt Berlinben töltött éveiről -, nyitott rekesszel, teljesen passzív, felvételeket készítek, nem gondolkodom. Egyszer majd mindezt előhívom, gondosan lemásolom, fixálom.”
Én is így voltam, s vagyok is ezzel. Fényképezőgép voltam. Felvételeket készítettem bizonyos jelenetekről, rögzítettem őket az emlékezetemben, akár egy harci tudósító fekete-fehér felvételeit, és most mindezt előhívtam, hogy éreztessem, milyen volt a forradalom, megmutassam, mit jelentett a helyszínen lenni, amikor a történelem és a politika az utcán formálódott.
TARTALOMJEGYZÉK
Előszó
1. A cseréplábú bálvány
2. Magyarország: mítosz és valóság
3. Magyarország és a hidegháború
4. Szalámipolitika
Látogatás a Fal mögött
5. „Talpra magyar!”
6. „Sokáig éljen a szabad, demokratikus és független Magyarország!”
Utazás a forradalomba
7. Istenek alkonya a Dunán
8. A sok harcot megért város
9. „Rabok tovább nem leszünk!”
Köszönetnyilvánítások
Bibliográfia
Jegyzetek
(Fordította: Pető Márk)
