Leírás
a nyitott épsége, amely magában foglalja az embert.”
Mi emberek – mint minden lény – csak létezők vagyunk, akik kockázatra vannak téve a lét kockázatában. Akarattal rendelkezőként merészebbek vagyunk, s a kockázattal tartunk, ennek okán még inkább ki vagyunk téve a veszélynek. Az ember nem csupán lényegénél fogva merészebb, mint a növény és az állat. Időnként még az életnél is merészebb.
De mikor vagyunk mi?
A hangsúly a vagyunk-on van, nem a mi-n. Az, hogy a létezőhöz tartozunk és ebből a szempontból jelen vagyunk, nem kérdés. Akik merészebbek, csak egy lehelettel inkább azok. A merészebbek a reménytelenségben megtapasztalják a védtelenséget. Ők adják át a halandóknak az elmenekült istenek nyomát a világéj sötétjében. A költők a merészebbek, azok a költők, akiknek éneke védtelenségünket a nyitott-ba fordítja.
„A Valóság dala más lehelet.
Száll céltalan. Isten fuvalma. Szél.”
Dr. Busku Szilvia PhD (Miskolc, 1977. április 25.) filozófus-közgazdász, a Tomori Pál Főiskola docense, a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskolájának oktatója és témavezetője, a filozófia tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületi Tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottság Filozófiai Munkabizottságának Tagja, a Doktoranduszok Országos Szövetségének Alumni Tagja, a Magyar Filozófia Társaság Tagja, a Magyar Professzorok Nemzetközi Szövetségének Vezetőségi-Tudományos Titkára. Főbb kutatási területe a filozófiai hermeneutika, szűkebben Martin Heidegger filozófiája.
