Kötésmód: füles, kartonált
„Egészen üresnek érzi a testét, mintha minden belső szervét kiemelték és bedobták volna abba a zománcos mosdókagylóba.
Hullámokban tör rá a gyász, a megkönnyebbülés, a szégyen, a bűntudat. Megtarthatta volna a gyereket. Ő a hibás. Egyszerűen kilökte a világba a kislányát, egy szál egyedül. Egyedül hányódik majd a nagyvilágban. Mindkettőjükre ez a sors vár.
Aztán lassan elszundít, elringatja az ablakon doboló eső ritmusa. Ott, álom és ébrenlét között újra felbukkan tudatában a név. Belesuttogja az éjszakába: Elodie.
Meg foglak keresni, gondolja, és hagyja, hogy az álom lehúzza a mélybe. Az ígéret legalább annyira önmagának szól, mint a csecsemő kislányának. Visszaszerezlek, és minden rendbe jön.”
