Kötésmód: puhatáblás
A többnyire időtöltéshez, mulatáshoz, „nótázáshoz” használt dalokat szoktuk a mindennapi beszédben „dal” helyett „nótá”-nak mondani. A 19. század elején nótának – idegen táncoktól való megkülönböztetésül: magyar nótának – a hangszeres verbunkos darabot nevezték. A század közepétől a népies dal lett e megnevezés örököse. 330 kotta és szöveg található a gyűjteményben.
Az összeállító Sárosi Bálint bemutatja azt is, hogy melyik dal melyik híres embernek a kedvenc nótája, és ahol nem a nép, hanem konkrét a szerző, ott a zeneszerző nevét is feltünteti, továbbá (mint e téma legautentikusabb tudója) a mű elején a magyar népdalkinccsel kapcsolatos összefoglaló tanulmányát is olvashatjuk.
Az NKA támogatásával.




