Leírás
Stockholm, 2002. augusztus 13.
Hosszan tartó hőhullám után egy elektromos erőtér lebeg a város felett.
A lámpákat nem lehet eloltani, a gépeket nem lehet kikapcsolni. A jelenség egy kollektív, elviselhetetlenül kínzó fejfájásban éri el a tetőpontját, és káosz fenyegeti a várost. Aztán egyszer csak vége szakad. De valami történt. Gustav Mahler, nyugdíjas újságírót felhívják a Danderyd kórházból. Felébredtek a halottak a hullatárolóban. Mahler unokáját a közelmúltban temették. Vajon a föld alatt nyugvók szeme is felpattant?
Elvy a haláláig gondját viselte szenilis férjének. A temetés két nap múlva esedékes. De az éjszaka közepén valaki kaparászik az ajtón… Amikor David felesége meghal autóbalesetben, David Istent kéri, hogy visszakaphassa őt. De a feltámadás nem épp úgy alakul, ahogy remélte. A holtak visszatérnek, és mit akarnak? Csak amit mindenki más: hazamenni.
Hosszan tartó hőhullám után egy elektromos erőtér lebeg a város felett.
A lámpákat nem lehet eloltani, a gépeket nem lehet kikapcsolni. A jelenség egy kollektív, elviselhetetlenül kínzó fejfájásban éri el a tetőpontját, és káosz fenyegeti a várost. Aztán egyszer csak vége szakad. De valami történt. Gustav Mahler, nyugdíjas újságírót felhívják a Danderyd kórházból. Felébredtek a halottak a hullatárolóban. Mahler unokáját a közelmúltban temették. Vajon a föld alatt nyugvók szeme is felpattant?
Elvy a haláláig gondját viselte szenilis férjének. A temetés két nap múlva esedékes. De az éjszaka közepén valaki kaparászik az ajtón… Amikor David felesége meghal autóbalesetben, David Istent kéri, hogy visszakaphassa őt. De a feltámadás nem épp úgy alakul, ahogy remélte. A holtak visszatérnek, és mit akarnak? Csak amit mindenki más: hazamenni.
John Ajvide Lindqvist, a Hívj be! című sikerkönyv írója, visszatér egy regénnyel arról, hogyan birkózunk meg a képtelennel. Egyénként, közösségként.
Az Élőhalottak! a legszörnyűbb félelmünkről szóló történet, és a szeretetről, ami a halállal is dacol. Úgy olvastam az Élőhalottakat, ahogy egy tizenegy éves olvassa Harry Pottert – megszűntem a világ számára. Maria Küchen, Expressen
