Leírás
A The Wall Street Journal „élő legendának” nevezte. A The London Times szerint ő „a világ leghíresebb műkincsnyomozója”. Wittman a megfizethetetlen műkincsek és régiségek visszaszerzése mögött rejlő történetekkel kápráztatja el az olvasót. Beépített ügynökként általában fegyvertelenül szegődött műkincstolvajok, csalók és feketepiaci kereskedők nyomába. Zsákmányainak változatossága egyedülálló. Körbeutazta a világot, hogy megmentse Rockwell és Rembrandt, Pissarro, Monet és Picasso festményeit, gyakran titokban, a tengerentúli, külföldi kormányok szeszélyeire is tekintettel dolgozva. A Wittman által elfogott műkincstolvajok és csalók között van gazdag és szegény, eszes és ostoba, szervezett bűnöző és kétségbeesett magányos farkas. Arról a csempészről, aki egy 6. századi, elrabolt kincset hozott neki, kiderült, hogy magas rangú diplomata. Az értékbecslő, aki háborús hősök leszármazottjaitól lopta el azok családi örökségét, egy ügyes, arisztokrata szélhámos volt. A múzeumi gondnok, aki George Washington hajfürtjeit tulajdonította el, csak egy kis pluszpénzt szeretett volna keresni. Az FBI számításai szerint Wittman több száz millió dollár értékű műkincset és régiséget mentett meg. Szerinte azonban a statisztika nem fontos, hiszen ki tudná eldönteni, hogy mi ér többet: egy Rembrandt-önarckép vagy egy a hadat megjárt amerikai zászló? Mindkettő megfizethetetlen.
