Leírás
„Én hiszek abban, hogy azoktól a könyvektől és történetektől vagyunk azok, akik vagyunk, amelyekbe beleszeretünk, vagy kevésbé eltúlozva: ha beleszeretünk egy könyvbe vagy történetbe, az valamiképpen megváltoztat bennünket, és a szeretett mese világképünk részévé válik, részévé annak, ahogy megértjük a dolgokat, ahogy döntünk és választunk a mindennapi életünkben. Felnőttként, mivel nehezebben leszünk szerelmesek, végül talán csak egy maroknyi könyvről mondhatjuk el őszintén, hogy szeretjük. Talán ezért hozunk annyi rossz döntést.” A kötet a neves indiai-brit-amerikai regényíró 2003 és 2020 között írott esszéit gyűjti egybe. Rushdie értekező prózájában is önmagát adja: lebilincselő és gyakran szórakoztató stílusban szól a történetmesélés mára háttérbe szoruló hagyományáról, a regény természetéről, irodalmi hőseiről Cervantestől és Shakespeare-től kezdve Andersenen és Lewis Carrollon át egészen García Márquezig, Vonnegutig és Philip Rothig, de a könyvben éppúgy helyet kaptak politikai tárgyú írásai, valamint fontosabb nyilvános beszédei és kritikái is. Ám akár az irodalomról, akár a nyelvről, akár aktuális társadalmi kérdésekről ír, Rushdie mindannyiszor hitet tesz a művészet és az egyén szabadsága mellett.
