Legkelendőbb Elvarázsolt kert (dedikált)

1956 a Forradalom éve volt (a véres megtorlásé, a kockázatos menekülésé), 1957 azonban számunkra, akik elhagytuk az országok, egy új élet kezdetét jelentette, tele szorongással és reménységgel… Kedvező válaszok reményében, kerültem föl a svájci menekülttáborok „maradékait” összegyűjtő katonai lágerbe, amely az Alpok egyik híres téli üdülőhelyén, Lenk im Simmentalban volt… megérkeztek álláskereső leveleimre a válaszok a világ minden tájáról. Mivel a nyugati kőolajkutatás éppen akkor indult hirtelen fejlődésnek, kapva kaptak a szakembereken (magyarnak lenni pedig kitűnő ajánlólevél volt!)…
Mindenható és mindentudó emberek voltak a régi fúrómesterek- némelyik immár 20-30 esztendeje a szakmában. A hiányzó gépalkatrészeket, káromkodva bár, de maguk esztergálták, és a fúróiszap összeállításához sem volt szükségük tudós vegyészre. Egyedül a geofizikai méréseket végezte külön csoport. Ami pedig a politikai fölfogást illeti, soha „reakciósabb” társaságot! Nagylengyel. Tornyok nyája és bölcsen bólogató, rozsdás szivattyúk, melyek a téli hidegben megdermedt, sűrű kőolajat segítették a felszínre. Kemény, kegyetlen munka, és szertelen vigadozások! A bányásznap, a karácsony, a szilveszter néha egy hétig is eltartott. Mindig akadt valakinél „maradék” bor, „maradék” nyúlpecsenye.
Innen, ebből a zimankós hangulatból kerültem át – az 1956-ot követő idők merész bakugrásával – Francia Egyenlítői Afrikába, gőzölgő, smaragd dzsungelek közé. Párducok és vadmacskák szeme szikrázott a neszektől sűrű éjszakában, s hajnalig hallatszott a tam-tam dobok idegtépő, egyhangú „muzsikája”.
…Lausannei menekült-szállásomra tucatjával futottak be az állásajánlatok: Franciaország (Lacq, Parentis…), Marokkó, Gabon, de még Kanada, Venezuela is… Szívem azonban Afrikába húzott. Egy pillanatig sem haboztam… A gaboni olajkutatást az ötvenes évek közepén kezdték, teljesen „szűz” területen. Csak a vezető emberek voltak fehérek, a munkások a Csád-tó környékéről toborzott „szárák”, kiknek arcát – törzsi megkülönböztető jelként – hosszú, párhuzamos forradások díszítették. Szabad idejükben körömráspollyal csiszolgatták hegyesre a fogaikat… Három néger laboránsom, szobalányom és a jogosítvány megszerzéséig – sofőröm is volt. Mind szép, villogó fogú, gyapjas hajú fiatalok. Sohasem volt velük bajom. Szerettek’ó!