Leírás
„Amíg kíváncsi vagy a mikrofonoddal, kameráddal szemben ülő ember gondolataira, mondataira, érzelmi rezdüléseire” – okított bennünket, a bukaresti Román Televízió Magyar Adásának frissen verbuvált szerkesztőit, egyik legjobb tollforgatója. „De nem muszáj mindig kérdezni, együttérző hallgatásoddal, figyelmeddel is szóra tudod bírni a riportalanyt” – mondta. A kíváncsiság, az alapos felkészülés, a szakma iránti alázat e pálya alappillérei. És természetesen az emberek gyors és hiteles tájékoztatása, a tények alapos feltárása, az igazság, a közjó érdekében. Miként a sajtó fő funkciója örökösen a hatalmon lévők ellenőrzése is a nyilvánosság erejével. Sikerült-e mindenben így cselekednem a közel fél évszázados tévés, rádiós újságírói munkám során? Bizonyára nem. De törekedtem rá. Mert létezik újságírói lelkiismeret, mindig is volt, és ma is lennie kellene. Ebben a kötetben a magyarországi és az erdélyi magyar nyomtatott sajtóban megjelent írásaimból nyújtok át egy csokorravalót az Olvasónak.
Mert kérdezni, ugye (még) szabad?
A szerző
