Leírás
Ha valaki manapság kezébe vesz egy olyan könyvet, melynek címében a Trianon szó szerepel, szinte óhatatlanul a közélet antinómiáinak, más szóval egymást kizáró, egymásnak feszülő súlyos ellentéteinek a közepén találja magát. E kifejezést használta csaknem 90 évvel ezelőtt az e lapokon is megidézett Németh László, aki híres vitapartnere, Szekfű Gyula öt nagy ellentétpárját vizsgálta. A Három nemzedék szerzője műve új kiadásában úgy vélte, hogy a kisebbségi és az anyaországi magyarság távolodása alig egy évtizeddel a határok meghúzása után elkezdődött, hiszen a két közösség tagjai mind kevesebbet tudnak egymásról. Németh László ennek okán a terméketlen revíziós gondolatot bírálta, és új ösvényeket keresett, felfigyelve az egymás mellett élő kelet-európai népekre. PéterfyGábor, aki két évtizede kutatja a magyar népi mozgalom históriáját, különösen képviselőinek külpolitikai nézeteit, az új utakat keresőket mutatja be – Szabó Dezsőtől kezdve Féja Gézán át Kovács Imréig bezárólag. A régi vitacikkek nyelvezete, stiláris igényessége, műveltséganyaga, a geopolitikai horizont tágassága üdítően hathat nemcsak a csupán jelen korunk publicisztikai vitáin edződöttek, hanem a magyar múlt rejtett eszmei kincsei közt búvárkodók számára is.
