Leírás
A kötet írásainak jelentős része új szempontokat fölvetve kapcsolódik ahhoz, amit magyar filozófusok az utóbbi évtizedekben a szóbeliség írásbeliség témakörében írtak; így Neumer Katalin egy későbbi, immár megíratlanul maradó monográfia előzményének szánt tanulmánya, Peternák Miklós transzdiszciplináris kísérlete az új látás gyökereiről és Simon Attila munkája a két világháború közötti magyar ókortudomány jelentős hozadékáról a kommunikációtörténet számára.
Kiséry Andrásnak Thienemann Tivadarról és Hajnal Istvánról szóló kettős portréja mindkét tudós munkásságát új összefüggésekben mutatja be. Két tanulmány, Gulyás Judité és Domokos Marianné a folklórtudományról szól, a két egyébként gyakran együtt is dolgozó szerzőgondolatai kiegészítik egymást, érdemes őket együtt olvasni. Bezeczky Gábor a magyar századforduló időszaki sajtójáról szóló értekezésében 19. század végi, 20. század eleji magyarországi statisztikai adatokból kiindulva elemzi felekezetek, nemzetiség és írástudás, a nemzeti, vallási és nyelvi önmeghatározás bonyolult, változó viszonylatait.
Kiséry Andrásnak Thienemann Tivadarról és Hajnal Istvánról szóló kettős portréja mindkét tudós munkásságát új összefüggésekben mutatja be. Két tanulmány, Gulyás Judité és Domokos Marianné a folklórtudományról szól, a két egyébként gyakran együtt is dolgozó szerzőgondolatai kiegészítik egymást, érdemes őket együtt olvasni. Bezeczky Gábor a magyar századforduló időszaki sajtójáról szóló értekezésében 19. század végi, 20. század eleji magyarországi statisztikai adatokból kiindulva elemzi felekezetek, nemzetiség és írástudás, a nemzeti, vallási és nyelvi önmeghatározás bonyolult, változó viszonylatait.
