Leírás
Nyomtatásban először hetven évvel ezelőtt, 1954. július 11-én láthattam Baranyi-opust a területileg illetékes napilap: a Pest megyei Népújság hasábjain. Nem vers volt, sóhajtásnyi glossza csupán. Üröm volt a mérhetetlen örömben, hogy Baranyainak szedték a nevemet. Azóta többféle műfajban bizonygatom, hogy Baranyi vagyok. Egyszerien és megismételhetetlenül.
Jelen jubileumi kiadvány nem irodalomtudósok munkásságomat értékelő tanulmányait sorakoztatja fel elsősorban, hanem pályatársak, művészbarátok velem kapcsolatos megnyilvánulásait könyvekben, sajtóorgánumokban, személyre szabott dedikációkban (ez a terjedelmes ciklus 90 nekem szóló eredeti dedikáció fotóját rögzíti, mindegyikhez egy-egy versem, illetve prózai emlékezésem társul). Persze azért néhány komoly, működésemet szakszerűen méltató tudományos dolgozat is helyet kap a kötetben, főleg olyanok, amelyek csak lapokban jelentek meg. Mindezek mutatják, hogy hova érkeztem. Az sem lehetetlen, hogy én is megtudom végre. (Baranyi Ferenc)
Jelen jubileumi kiadvány nem irodalomtudósok munkásságomat értékelő tanulmányait sorakoztatja fel elsősorban, hanem pályatársak, művészbarátok velem kapcsolatos megnyilvánulásait könyvekben, sajtóorgánumokban, személyre szabott dedikációkban (ez a terjedelmes ciklus 90 nekem szóló eredeti dedikáció fotóját rögzíti, mindegyikhez egy-egy versem, illetve prózai emlékezésem társul). Persze azért néhány komoly, működésemet szakszerűen méltató tudományos dolgozat is helyet kap a kötetben, főleg olyanok, amelyek csak lapokban jelentek meg. Mindezek mutatják, hogy hova érkeztem. Az sem lehetetlen, hogy én is megtudom végre. (Baranyi Ferenc)
