Hatszáz tojás, egy se görbe – Molnár Julia szakátskönyve 1854 Kedvezmény

SALY NOÉMI
Hatszáz tojás, egy se görbe
Molnár Julia szakátskönyve 1854

Gasztronómiánk történetének sötét foltja éppen az az időszak, amikor az úgynevezett „magyar konyha” kialakult. A 19. század első kétharmadában kinyomtatott szakácskönyvek németből fordított, lopott holmik. Ezért érdemes előkotorni a múzeumi kézirattárak, családi konyhafiókok mélyéről a kéziratos receptgyűjteményeket. Egy ilyet tart a kezében az olvasó. Jómódú nyugat-dunántúli háziasszony fazekaiba és tepsijeibe szimatolhatunk be az 1830-1850-es években. Még nem gázolunk szügyig paprikás zsírban, helyette – nyilván osztrák hatásra – húslevesben és tejfölben lehet lubickolni, de már vígan barnállik a rántás, és a ránk zúduló tojásmennyiség láttán nem dicsérhetjük eléggé a tyúkok serénységét. Hogy ez nem „magyar konyha”? De igen. Akkor és ott ilyen volt. (Annyit mondhatok: soha rosszabbat.)
Ebből a könyvből nem lehet úgy főzni, mint egy mai szakácskönyvből vagy oktatóvideóból. Ihletforrásnak viszont nagyon jó, nyelvi és művelődéstörténeti kalandként pedig, remélem, érdekes és mulatságos.
Saly Noémi