Leírás
– Álljon meg! Nem akarom lelőni! – kiáltja egy éles hang a fülkében. Mindenki felkapja a fejét; egy fiatal férfi nem
sokkal előttem tétován megáll, lassan felemeli a kezét.
Látszik rajta, hogy fél, nem tudja, mitévő legyen. Néhány pillanat múlva a mellkasához kap, és elvágódik a padlón…
Egy pen-drive hever a lábamnál. Egyetlen esélyem van csak: el kell juttatnom a tartalmát a megfelelő helyekre! De hogyan, amikor ő náluk van, én pedig űzött vadként egyedül állok szemben az egész világgal?! Hiba volt hinnem neki…Hinni akartam neki, amikor megjelent a balatoni éjszakában és fenekestől felforgatta az életemet. Tudom, hogy ő tette. Ő gyilkolta meg őket! És még ezek után is érzek iránta valamit…
Keserves leckét kaptam most az élettől, és nem látom a kiutat…
Magamon kívüli állapotban hagyom el a kórházat. Egy kis csomag van nálam, benne a személyes tárgyaival. Nem érzek semmit, ösztönösen megyek hazafelé; nem kellene ilyenkor sírnom? Nyitom a kaput, az üres, hideg lakás fogad.
Megállok a folyosón, a padlón egy halvány, de hatalmas vérfolt maradt utána. Újra hallom a hangját, a kiáltásokat, újra látom őt elmenni…Ezt soha nem fogom megbocsátani!
Vajon ki lehet a férfi a fényképen? Talán nem is tud róla, hogy bérgyilkost küldtek utána…Talán figyelmeztetnem kellene…Ha kevéssel is, de megnyerte a választásokat; persze rászavaztam…Olyan, mint egy nagy gyerek; az ember nem tudja hirtelen, hogy átölelje vagy örökbefogadja.
Talán ideje továbblépnem; de hogyan, amikor a fél világ összeesküdött ellenünk? A hatalomnak ára van, senkiben sem bízhatunk. Valaki pedig drágán megfizet érte.
