Leírás
A körülrajongott író legújabb művének dedikálására már összegyűlt a sok ájtatos képű irodalomgyalázó. A hosszan kígyózó sor tagjainak persze fogalmuk sincs, mi minden fog történni, míg az utolsó dedikáltató, a méltán közutálatnak örvendő Bakegér sorra kerül. Ám az elgyötört arcú mester sem sejti, hogy megpróbáltatásai miképp fognak véget érni. Az átkozott Bakegér ezalatt türelmesen várakozik, és mikor eljön az ő pillanata, akcióba lendül.
„Schreiner… magabiztos, egyéni hangja nem üres utalásrendszerrel, hanem egzisztenciálisan átélt és mélyen átérzett tapasztalatokkal, a tárgyi és lelki világ árnyalt megfigyelésével teremt olyan szövegvilágokat, melyekben irodalmi és filozófiai utalásai nem a semmibe hullanak.”
(Sári B. László, Magyar Narancs)
„Schreiner hétköznapi csodákat kereső, ám attól meg nem menekülő hősei… készek a létezés minden irracionalitásának átélésére.”
(Kovács Krisztina, Műhely)
„Schreiner… magabiztos, egyéni hangja nem üres utalásrendszerrel, hanem egzisztenciálisan átélt és mélyen átérzett tapasztalatokkal, a tárgyi és lelki világ árnyalt megfigyelésével teremt olyan szövegvilágokat, melyekben irodalmi és filozófiai utalásai nem a semmibe hullanak.”
(Sári B. László, Magyar Narancs)
„Schreiner hétköznapi csodákat kereső, ám attól meg nem menekülő hősei… készek a létezés minden irracionalitásának átélésére.”
(Kovács Krisztina, Műhely)
