Leírás
Ki vagyunk szolgáltatva a világ történéseinek, és szinte semmit nem látunk egészében. Az információ korában a félreinformálás és a manipuláció üli iszonyú torát. A szorongás globális: „rettegünk a patakparti kőtől / de azért felfordítjuk…”
Nagy Zalán sorai tűpontosan, finom humorral és ravaszul mutatnak meg valamit közérzetünkből, bajainkból, rögeszméinkből, abból, hogy nincsenek, vagy ha vannak, aligha számítanak már biztos kapaszkodóink önmagunk és a világ megismeréséhez.
Sokszor kellemetlenül érzi magát az ember ezektől a versektől, miközben érzi azt is, hogy nem hazudnak. Máskor meg mintha friss levegőhöz jutnánk: „végül csak eljutok oda / ahonnan már többé soha /…/ semmi nem hívhat tovább”
Olyan érzelmi struktúrának a lenyomatai, amely minket sem hagy aludni: „sosem volt ennyire / közel és távol, egyszerre, hozzánk, az égbolt.”
Nagy Zalán sorai tűpontosan, finom humorral és ravaszul mutatnak meg valamit közérzetünkből, bajainkból, rögeszméinkből, abból, hogy nincsenek, vagy ha vannak, aligha számítanak már biztos kapaszkodóink önmagunk és a világ megismeréséhez.
Sokszor kellemetlenül érzi magát az ember ezektől a versektől, miközben érzi azt is, hogy nem hazudnak. Máskor meg mintha friss levegőhöz jutnánk: „végül csak eljutok oda / ahonnan már többé soha /…/ semmi nem hívhat tovább”
Olyan érzelmi struktúrának a lenyomatai, amely minket sem hagy aludni: „sosem volt ennyire / közel és távol, egyszerre, hozzánk, az égbolt.”
