Leírás
„Ugyan, hagyd a tájképeket, nem neked valók.” Artemisia élete most egyetlen harmonikus folyamnak tűnik az első apai tanításoktól, fiatalsága aszketikus gyakorlatától egészen a mai napig, amikor Orazio minden finomkodás nélkül beszél vele, mint társaihoz, Róma legjobb festőihez annak idején a Croce utcában. Kimondhatatlan boldogság, melyben az oly hamar elveszített megbecsülést visszanyeri a lankadó lélek. Nem számít, hogy nő, akit többszörösen mellőztek, kétszer elárultak. Nincs többé kétség, egy új festő született: Artemisia Gentileschi.” Anna Banti lélektani regénye a barokk festőzseniről, Artemisia Gentileschiről, egy íróról és egy festőről, két női sors összefonódásáról, sikertörténetről két, egymástól távoli században. Egyszerre korrajz, naplószerű szöveg, de közben mégis fontos eleme a történés. „Az Artemisia attól lesz nagy mű – és Banti munkái között is egyedi -, hogy kettős a sorsa, az elveszített és újraalkotott könyvé.” „Soha ilyen erősen nem jutott kifejezésre a regényíró szenvedélye a főhőse iránt.” – SUSAN SONTAG Az olasz modernizmus meghatározó regénye Lukácsi Margit mesteri fordításában, 80 év után először jelenik meg magyarul, Vígh Éva tanulmánya és Susan Sontag előszava kíséri (fordította Lázár Júlia).
