Kötésmód: keménytáblás
A tizenkét éves Bartos Margit naplót vezetett az 1956-os forradalom napjaiban. Környezetének lelkesedése és aggodalommal terhes várakozása elgondolkodtatta és naplóírásra ösztönözte, ám a forradalom elfojtása után csalódottan hagyta abba az írást. Két évvel később, az évfordulón már kamaszlányként kezdi újra naplóját: a diktatúra legkomorabb éveiben barátságról és szerelemről írt titkos füzetébe.1956-ban az országban fellobogott, majd kihunyt a szabadság lángja, amit a megtorlás látszólag elfojthatott, az emberek azonban saját életüket és vágyaikat nem adták fel. Ahogy Margó is, magukban óvták a szabadság ábrándját.
A személyes, felkavaró napló bepillantást enged abba, hogyan teltek a mindennapok a forradalom idejében.
Naplót most nem azért írok, hogy titkolt dolgaimat beleírjam, hanem egy olyan dologról, amit az egész világ, és főleg mi, magyarok tudunk. Október 23. – ezt a napot és az ezt követőket jól be kell vésni a szívekbe. Ekkor tört ki a Magyar forradalom. Leírom hát hogy történt, nem azért, mert elfelejteném, hanem azért, ha majd én meghalok, az unokáim is tudjanak róla.
