Kötésmód: keménytáblás, cérnafűzött
A könyv első része mindennapi szorongásainkat sorra vevő lélektani fejtegetés. Ezek a lelki megpróbáltatások többé-kevésbé minden sakkozót megkörnyékeznek élete, küzdelmei során. Tágabban értelmezve: minden versenyhelyzetben, minden teljesítménycentrikus alkotómunka során felmerülnek. Ami elhangzik nem sakkozni, inkább versenyezni (alkotni, dolgozni) taníthatja az olvasót. Az egyes problémás helyzetek körüljárását a szerzők emlékezetes játszmái választják el egymástól.
A kötet második része az elsőben felvázolt pszichés törésvonalakat a gyakorlatban, „működés közben” mutatja be, egyetlen példán: Adorján életének legnagyobb teljesítménye ölt testet előttünk. Az 1977-es Magyar Bajnokságon, a továbbjutást eldöntő „pótvizsga-versenyen”, a varsói zónaversenyen, a világbajnokjelölteket kiválasztó rigai zónaközi versenyen, az ott előállt holtversenyt eldöntő rájátszáson át jutott Adorján nagymester a „Kandidátusok”, a világbajnokjelöltek közé – hogy az ő vetélkedésük első fordulójában Hübner ellen tragikus vereséget szenvedjen. Ez a „Hosszú menetelés” nemcsak a magyar, de a világ sakktörténetének is nevezetes epizódja. A reménytelen helyzeteken átívelő siker és a mindennek véget vető fatális kudarc torokszorító és felemelő is egyben. Ez a rész is jóval több, mint versenybeszámoló szakkönyv – lélektani önvizsgálat, egy alkotó ember megrendítő vallomása.”
