Leírás
Ez a kötet a dualizmus első negyedszázadába kalauzolja el az olvasót. Somogy vármegyében is ekkor nyílt utoljára érdemi lehetőség az 1848-at kiharcoló és 1849-et végigharcoló nemzedéknek arra, hogy a saját gondolataival gazdagítsa és formálja a forradalom és szabadságharc kultuszát. „Somogyország” földjén a kormánypolitikának támaszt nyújtó vármegyei tisztikar, a függetlenségiek által irányított kaposvári önkormányzat, a sokszínű, mégis a jobboldali liberálisok uralta megyei sajtó és a jelentős részben ellenzéki sikerrel zárult országgyűlési választások határozták meg a közélet szerkezetét. S ez a közélet visszatükrözte, hogy 1848-49 nemcsak a politikában, hanem a lelkekben is katarzist okozott, amelynek hatása nem enyészett el az évek múltával. „48” a ’67 utáni Magyarországon is a legfontosabb politikai jelkép maradt. A kötetből kiderül, hogy a Somogyban rendezett első március 15-i ünnepségek szervezői, résztvevői és kommentátorai miként vélekedtek 1848 tovább élő és ható hagyományáról, s ebből mit örökítettek át az utókornak. A Ferenc József-i Magyarországon nem lehetett állami ünnep március 15-e, de a rendszer liberalizmusának kereteibe társadalmi ünnepként még belefért. A somogyi ünneplők szinte soha nem mondták forradalomnak március 15-ét, bár a megemlékezéseken rendszeresen méltatták a polgári átalakulás nagy művét, a szabadságjogokat, és nem féltek „nemzeti ünnepnek” nevezni a jeles napot. Valószínűleg ez volt a március 15-i hagyomány kialakulásának legfontosabb időszaka.
