Kötésmód: keménytáblás
Eddie Jaku mindig és elsősorban németnek tartotta magát, és csak azután zsidónak. Büszke volt a hazájára. De ez 1938 novemberében a kristályéjszakán, egy csapásra megváltozott, amikor megverték, letartóztatták, és koncentrációs táborba hurcolták.
Az ezt követő hét évben Eddie-nek nap mint nap elképzelhetetlen szörnyűségekkel kellett szembesülnie előbb Buchenwaldban, azután Auschwitzban, majd pedig a nácik halálos erőltetett menetében. Elveszítette a családját, a barátait, a hazáját.
Ám túlélte a megpróbáltatásokat, és Eddie megesküdött, hogy ezentúl mindennap mosolyogni fog. Azzal tiszteleg az elveszítettek emléke előtt, hogy elmondja történetét, közkinccsé teszi bölcsességét, és a lehető legjobb életet éli. És most már meggyőződése, hogy ő „a világ legboldogabb embere”.
Ebben a megrázó, szívbemarkoló, de végső soron reményteli visszaemlékezésben a százéves Eddie – Edith Eva Egerhez és Viktor E. Franklhoz hasonlóan – arról ír, hogyan találhatunk rá a szabadságra és a boldogságra a legeslegsötétebb időkben is.
