Kötésmód: füles, kartonált
Ezt a regényt 1932-es megjelenése óta újra és újra ugyanazzal a meglepődéssel, csodálattal és indulattal olvassuk: „Mintha ma írta volna!”. Rendszerek jöttek és múltak, a huszadik századi magyar világ – a magánéletet is fojtogató közéletével – ismerős maradt. Az író egyik „leggazdagabb” műve a Rokonok, nagy panamák és nagy tragédiák, kisszerű ügyeskedések, fűtött szenvedélyek és torzuló jellemek megannyi izgalmas rajzával.
„Ifjúi idealizmusában nagy légvárakat nevelt, regényes terveket, hogy miként kell az embereket s különösen ezt a szegény, megtört és leigázott magyarságot jó útra vezetni… És most… És most hiába tagadja, boldog, hogy a polgármester, a méltóságos úr nevet az ő szaván, mert így jó helyen van, jó helyre ért, nem lesz baj a karrierrel…”
„Oly bátran nyúl a menyecske köntöséhez, mint egy falusi gavallér, és nincsen olyan urambátyám Magyarországon, akinek a hasába ne látna. Meglepô ez a kemény, csalhatatlan tekintet, amely szinte illúzió és szép hazugság nélkül vizsgálja a magyar életet.”
Krúdy Gyula Móricz Zsigmondról
