Elérkeztünk a Moha bácsi meséit bemutató sorozat utolsó darabjához. Az idős, bölcs Moha bácsi – miként hajdan, az ő gyermekkorában Földigszakáll bácsi – már a falu nagyapjaként nevelgeti, terelgeti Törpeháza kisebb és nagyobb lakóit. Kiderül például, hogy bizonyos esetekben a cseresznye, a szalámi, a ködmön és a könyv egy és ugyanaz. Megtudhatjuk, hogyan változott Moha bácsi rövid időre Noha bácsivá, valamint azt is, hogy aki igazán meg akarja ismerni a világot, azt nemcsak a gyűjtemények érdeklik, hanem maga a gyűjtő is, s a tapintat legalább annyira fontos, mint a tapintás. S végül a kötet utolsó, szomorkás elbeszéléséből arra is választ kapunk, hogy mikor kell szólni, és mikor kell tudni hallgatni – még akkor is, ha az igazságot hallgatjuk el. Az Új Ember Kiadó három évvel ezelőtt azt a célt tűzte maga elé, hogy Leszkai András (1907-1988) Moha-meséit gondozva, kronologikus sorrendbe állítva igényes, kisgyermekek számára is könnyen olvasható, gazdagon illusztrált könyvsorozat formájában jelenteti meg. A feladatot elvégeztük, a sorozatot befejeztük. Itt az idő: a százharminckettedik történet után el lehet kezdeni újraolvasni az elsőt. (Süveges Gergő, a sorozat szerkesztője)
| Kiadó | új ember kiadó |
|---|---|
| Kiadás éve | 2005 |
| Nyelv | MAGYAR |
| Oldalak száma: | 120 |
| Borító | CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS |
| Súly | 240 gr |
| Illusztráció | RUDAN MÁRIA ILLUSZTRÁCIÓIVAL |
| ISBN | 9789639527805 |
| Árukód | 2159265 / 1035452 |




