Legjobb ár Emil és a három iker (Emil und die drei Zwillinge) – Borbás Mária fordítása; Orosz István Fekete-fehér illusztrációival

Fülszöveg Adva van egy sötétkék ünneplős iskolás fiú – nem szereti az ünneplő ruhát -, egy Kalapocska nevű berlini lányka – ez a csúfneve -, továbbá egy Berlinig közlekedő vonat fülkéje – itt szokott kezdődni a bonyodalom. Az ismeretlen tényező: egy keménykalapos úr – nézzünk csak alaposan a körmére. A többi tényezőnek elég csak a nevét említenünk: egy szálloda a téren, valahol Berlinben, na meg egy kis bankfiók. Ha ezeket a tényezőket egymással kapcsolatba hozzuk, a megoldás a világirodalom egyik legismertebb gyermekregénye lesz, izgalmas krimi, a felnőtt krimik szabályai szerint alakulva, de mégis túlnőve azokon, hiszen éltető eleme a humor, a Kaland. Rajta, nyomozzunk együtt Emillel, de valahogy el ne felejtsünk közben nevetni! Előszó Egész csomó gyerek olvasta az Emil és a detektívek című könyvet. És egész csomó gyerek nem olvasta. Az előzőket az egyszerűség kedvéért ezentúl „szakemberek” néven fogom említeni, az utóbbi csoporthoz tartozók pedig a „beavatatlanok”. ez a felosztás már csak azért is ajánlatos, mert mindkét csoport részére külön előszót írtam. – Rend a lelke mindennek – jelentette ki Károly bácsi, és az utolsó tányért is a falhoz csapta…